Az SGML (Standard Generalized Markup Language, szabványos általános jelölőnyelv) egy ISO szabványos jelölőnyelv dokumentumformátumok leírására. Az SGML elődjét, a GML-t (Generalized Markup Language) az 1960-as években fejlesztette ki az IBM-nél Charles Goldfarb, Edward Mosher és Raymond Lorie (családnevük kezdőbetűi alapján találta ki Goldfarb a GML nevet). Ennek leszármazottja az SGML, ami 1986-ban lett ISO ( International Organization for Standardization) szabvány.[1]

Az SGML egy absztrakt szintaxist biztosít, amit sokféle alkalmazásban használhatunk. A szabványos szintaktika lehetővé teszi, hogy az ilyen formátumú dokumentumokat egy általános célú értelmezővel (parser) könnyen beolvashassuk, írhassuk vagy formailag ellenőrizhessük. SGML-ben a jelölések (tag) jelentése nincs meghatározva, ez mindig az SGML-t használó alkalmazás feladata (például a HTML-ben, ami az egyik legismertebb SGML alkalmazás, a jelöléseknek már konkrét jelentésük van, és a jelölések értékkészlete véges).

A HTML (angolul: HyperText Markup Language=hiperszöveges jelölőnyelv) egy leíró nyelv, melyet weboldalak készítéséhez fejlesztettek ki, és mára már internetes szabvánnyá vált a W3C (World Wide Web Consortium) támogatásával. Az aktuális változata az 5, mely az SGML általános jelölőnyelv egy konkrét alkalmazása (azaz minden 5-ös HTML dokumentum egyben az SGML dokumentumszabványnak is meg kell hogy feleljen). Ezt tervek szerint lassan kiszorította volna az XHTML, amely a szintén SGML alapú XML leíró nyelven alapul.

Roberto Busa (Asiago, Vicenza megye, 1913. november 28. – Gallarate, Varese megye, 2011. augusztus 9.) olasz szerzetes, teológus és nyelvész. Nevéhez köthető az elektronikus adatfeldolgozás felhasználása a bölcsészettudományokban és az Index Thomisticus létrehozása.